Méltóképpen ünnepelték a mezőladányi iskolások április 11-ét, a költészet napját!

József Attila születése napján különleges élményben volt részem.

Bakó Sándorné kolléganő és az alsó tagozatos diákjaink ekkor adtak számot mindarról, amivel már hónapok óta foglalkoztak. A kolléganő igen változatos feladatsort állított össze a versenyző csapatok számára: interaktív felolvasáson vehettünk részt, a szerencsejátékok közül kipróbálhattuk a szellemi totót, mini színi előadásokat prezentáltak a játékosok, villámlásszerűen cikáztak a kérdések és a válaszok. A tanulók valóban igen jó felkészültségről tettek tanúbizonyságot. Eközben fülbemászó zenei aláfestéssel Szabó Lőrinc versével ismerkedtünk.

Mindennek az alapját viszont egy különleges könyv szolgáltatta, ami azért is számít annak - irodalmi érdemei mellett - mert kis községünk egy elszármazottjának a műve. Bakó Tihamér a magyar tudományos élet egyik kiváló tagja, több tudományos munkája után egy gyerekeknek szánt mesekönyvvel rukkolt elő. Ez a könyv hozzáférhető az érdeklődők számára a községi könyvtárban. A résztvevő tanulók azonban olyan szerencsések, hogy saját, az író által dedikált példánnyal rendelkeznek. A diákok nagy örömmel vették kézbe a verseny végén jutalomképpen kapott különleges olvasnivalót. Résztvevőként állíthatom, hogy nekik is felejthetetlen élményt nyújtott ez a délután. Bizonyos vagyok benne, hogy ezután többen veszik kézbe A KÖNYVET, mint a szórakozás, a tudás legfontosabb forrását. Köszönet a versenyre felkészítő kolléganőnek és a gyerekeknek.

A méltó ünnepléshez hozzájárultak azok a diákok is, akik, bár nem itt, hanem a szomszédos községben, a társiskolánkban nyújtottak kimagasló teljesítményt. Bakóné Badacsonyi Lilla kolléganő öt diákja ért el a társulási iskola által szervezett szavalóversenyen dobogós helyezést:

- Doma Krisztina  6. osztályos és Lakatos Attila 5. osztályos tanulók első helyezettek lettek

- Balogh Borostyán 6. osztályos és Lakatos Viktória 5. osztályos tanulók második helyezést értek el.

- Ladányi Dávid 5. osztályos tanuló harmadiknak állhatott a dobogóra.

Dicséret és köszönet illeti őket is!

Gondolatok nemzeti ünnepünkön

Mezőladányban – országunk északkeleti sarkában, Záhony közelében – az általános iskola tanulói által, az 1848-49. évi szabadságharc emlékére rendezett iskolai ünnepségen vettem részt, mint görögkatolikus lelkész és hitoktató. Szeretném közkinccsé tenni az emlékműsort, mint az egész közösségért, az egész országért felelősséget vállaló, igazi hazaszeretetet felmutató tanítást. Hatalmas nemzeti színű zászlót derékmagasságban tartva léptek színpadra az ünneplőbe öltözött ötödikes tanulók a Himnuszt szavalva. Elhelyezték azt a földön, s rajta mint országon élet kezdődött, hazát alkotó, cselekvő, dolgos élet. Forradalom indult. Egymásnak nemzeti színű kokárdákat tűztek fel egymást biztató szavakkal, s értékelő tekintetekkel. A zászlóról a szomszédos területekre is ki-kiruccantak, jelezve egy nép voltukat, s az ott lakók iránti szeretetüket, felelősségüket. A hatalmi elitet is megszólították, egyetértést kérve a felsőbb vezetéstől. Mosoly csillogott arcukon, a teljes átéltség sugárzott belőlük. De szép is tud lenni ilyenkor a nép.
S ahogy „elzúgtak forradalmaink”, végződtek azok bárhogyan is, a győzelem nagyszerű érzésétől eltelten a zászlót „mely ápol s eltakar” maguk fölé emelve pihentek el. Ám akár egyetlen éjszaka békés elnyugvását, s abból békés ébredést várva, akár a történelem reménységét sugalló nagy feltámadásban bízva hajtották álomra fejüket, a zászló, mint gondos anya betakarta mozdulatlanságukat.
Valami szép és mély érzelem hullámzott át lelkemen a gyermekek őszintén megélt tanítását illetően.
Így szeretni ezt a földet?
Így kell szeretni ezt a földet s a rajta élő magyar népet.
Megilletődötten gratuláltam az osztályfőnök tanárnőnek, Vassné Orosz Katalinnak, és hozzájárulását kértem, hogy az e nagyon szép műsor kapcsán szerzett élményeimet sok-sok emberrel megoszthassam.

Mezőladány, 2012. március idusán

Beregi István

esperes, parochus