Bábák és cédulás bábák

Nemcsak az egészségügyi intézmények hiányoztak, sőt a képzett bábákból is igen kevés volt, különösen az országnak ezen a fertályán. Nagy szükség volt tehát az öregasszonyoknak nevezett bábákra is, akik az egyház belső embereinek számítottak és minden keresztelőn részt vettek. A XIX. század közepétől, végétől voltak úgynevezett cédulás bábák is. Nekik sem volt végzettségük, de a falusi vezetők feleségeinek szülésénél az eredményes közreműködés után úgynevezett cédulát, engedélyt kaptak, hogy mint bábák működjenek a faluban. Őrmezőben is ilyen bába volt az emlékezet szerint.

"Az 1876. évi XIV. törvénycikk elrendelte a városok és a nagyobb községek orvostartási kötelezettségét, valamint, hogy az 1500 lakost elérő községek kötelesek szülésznőt tartani. Erre annál is inkább szükség volt, mivel a szülések - kórházak hiányában - otthon történtek. Ám a bábák száma is kevés volt. Szabolcs vármegyében 1890-ben 122 szakképzett és 61 cédulás bába dolgozott. 1936-ban még mindig csak 257 volt a (képzett) bábák száma.69 Őrladányban és őrmezőben csak az egyesülés után 15-20 év múlva állt szolgálatba az első képzett bába, jóllehet az egyesült település lélekszáma Endessel együttesen sem érte akkor el az 1100 lakost.

A XX. század elejétől a képzetlen bábák működése fokozatosan visszaszorult, de Őrladányban és a vele egyesült Őrmezőn egy ideig még tartották magukat. Az 1920-as évektől azonban már csak azok lehettek bábák, akik elvégezték az előírt szaktanfolyamot, illetve az 1920-as évek végétől azok, akik eredményesen befejezték Debrecenben az 1 éves speciális felkészítő tanfolyamot és oklevelet is kaptak. Az 1950-es évek elejétől pedig megkezdődött a 2 éves intenzív szülésznőképzés, majd az 1960-as évek végétől a szülésznőképzés is egészségügyi főiskolai keretek között történik.

Említsük meg azokat, akik az intenzív szülésznőképző tanfolyam elvégzése után a XX. század elejétől Mezőladányban szülésznők voltak:

• • • Blonder Józsefné
    • Zoller Károlyné
    • Bakti Istvánné

Az 1908. évi XXXVIII. törvénycikk a szülésznő feladatává tette a terhes nő tanácsokkal való ellátását, a szövődményes szülés levezetését, a gyermekágyas nő látogatását, és az újszülött ellátását, gondozását. Elrendelte, hogy "a szülésznő a vizsgálat során valamely rendellenességet talál, kötelessége haladéktalanul kijelenteni, hogy a vajúdónak orvosi segítségre van szüksége, s hogy egyedül a felelősséget nem vállalhatja." 70

Tekintettel arra, hogy a községi körorvosi ellátás megszervezése után 1890-ben Szabolcs vármegyében csak 25 körorvos dolgozott, el lehet képzelni, milyen gyakran tudták a szülésznők az orvost elérni. Különösen így volt ez az orvos nélküli Őrmezőben, Ladányban és Endesen, ahová a szülésznő is csak igen ritkán jutott el időben a cselédség szegényes házaiba. Kórházi szülésről pedig még hosszú ideig nem lehetett szó, hiszen az 1894-ben alapított kisvárdai kórházban csak 1938-ban alakítottak ki önálló szülőszobát, jóllehet 1937-ben már 105 gyermek született az intézményben. Érdemes megjegyezni, hogy az egész vármegyében még 1941-ben is csak 670 csecsemőt segítettek kórházi körülmények között a világra. Bizonyos, hogy ez az arány a csecsemőhaladóságban is kifejezésre jutott. Ezt igazolja a már említett Bodnár Lóránt által közölt másik táblázat is, amely a Szabolcs-Szatmár megyei adatokat ezrelékben tükrözi.71

Érdemes a táblázat adataihoz megjegyezni, hogy 1950 és 1955 között, majd 1960 és 1965 között a társadalombiztosítás kiterjesztésével, az egészségügyi ellátás és ezen belül az anya és csecsemővédelem alapjainak megerősítésével, s nem utolsó sorban a kórházi szülések általánossá válásával magyarázható a jelentős javulás. Ugyanakkor a művi vetélések száma az 1956. évi engedélyezés után sajnálatosan meredek emelkedési irányt vett. Az 1955 és 1985 közötti három évtizedben a művi vetélések miatt 33,5 ezer gyermek - tehát két Kisvárda vagy nyolc Dombrád nagyságú település népessége! ! - nem láthatta meg a napvilágot természetes körülmények között, s elvesztek a nemzet számára.

Mezőladányban a Központi Statisztikai Hivatalnál vezetett adatok 72 szerint 1901-1968 között az élve születések átlaga az alábbi volt:

Azóta - bár pontos mezőladányi kimutatásokat erre nem találtam - sajnos ezek a születési adatok tovább romlottak, ami hitelesen mutatja a művi vetélések káros hatásait és a nemzetfogyás káros folyamatát is.

Említsük meg, hogy a II. világháború utáni mezőladányi népszámlálási adatok is a lassú fogyást tükrözik. A teljesség igénye nélkül nézzük a Statisztikai Hivatal által nyilvántartott népességi számadatokat:

* jelenlévő népesség

Látható, hogy az erőszakos téeszesítés és a paraszti kilátástalanság miatt 1960 és 1965 között sokan elvándoroltak a faluból. A csökkenés csaknem eléri a 300 főt, ami egy ilyen kis településnél csak nehezen kiheverhető. Az úgynevezett rendszerváltás után 1990-ben egy újabb csökkenő hullám adódott, majd a munkanélküliség miatt érzékelhető az igen lassú visszaáramlás is. S ami a statisztikákból sajnos nem derül ki, a mezőladányi - és a térségbeli települések - lakosságának belső struktúrájában erőteljes és kedvezőtlen tendenciák tapasztalhatók, ami a XXI. század szociálpolitikai feszültségeit is előrevetíti.