Kántortanítók és összevont osztályok

Megosztás Facebookon PDFNyomtatásE-mail

A honfoglalás 1000. évfordulójának millenniumi lázában a XIX. század utolsó két évtizedében jelentős fejlődés történt az országban és az iskoláztatásban is. Őrladányban is azt követően, 1909-ben létesült a régi helyett a református iskolaként ma is ismert egytantermes, majd az 1920-as évek elején a körjegyzőség mellett az őrmezeiek szorgalmazására a mai óvoda helyén álló, ugyancsak egytantermes római katolikus iskola. Mind a reformátusok, mind a katolikusok kezdetben egytanerős, összevont osztályos oktatást valósítottak meg, 2-3 évenként fogadott, többnyire nőtlen tanárokkal, akik az iskola melletti szolgálati lakásban laktak.

A XIX. századi református egyházközségi iratokban igen ritkán olvashatunk az "oskolai rendes tanítók"-ról. A tanítók ugyanis pályázat útján kerülhettek az iskolába, s azok is olykor évenként változtak. Az őrladányi eklézsia anyagilag nem volt olyan erős, hogy az illetményföld mellett a tanító bérét emelhette volna. Bizonyára a már említett tanítói temetés gyakorlata is ezért vált általánossá Őrladányban, hiszen ez sajátos bérkiegészítést jelentett a tanítóknak. Mivel a presbitérium, majd a református iskolaszék nem fogadta fel rendes tanítóként a tanító urakat - tanítónőről pe­dig a református iskolában nem találtam egyetlen adatot sem! - a tanítók máshol igyekeztek pályázat útján a boldogulásuk útját keresni. Olykor tanév közben is változtak a tanítók. Az 1860-70-es években pedig többször olvasható a református ha­ lotti anyakönyvben, hogy "a tanítói állás betöltetlensége miatt a temetést a lelkész végezte."

A XX. században a gyakori tanítóváltás megszűnt, s Járay Sándor tanító úr több mint négy évtizeden át tanította hazafias szellemben a mezőladányi generációkat. Az összevont osztályok azonban még hosszú ideig jellemezték a mezőladányi oktatásügyet.

1944-ben a római katolikusok lélekszámát meghaladó és folyamatosan gyarapodó görög katolikusok is iskolát alapítottak a mai görög katolikus templom helyén. Ez is egytantermes, azonban kettős célt szolgáló létesítmény volt. A nappal iskolaként, este, ünnep- és hétvégi napokon kápolnaként működő iskolában ugyanis egy ajtóval elzárható oltár volt, ami végig meg is maradt az iskola működése során. Így a görögkatolikus istentiszteleteket folyamatosan ebben az iskolában tartották 1944 óta.

A II. világháború után 1948-ig még a felekezetek működtették mindhárom, egytanerős iskolát. A református egyházközség iskolaszéke felismerte ennek tarthatatlanságát és Járay Sándor javaslatára kérelemmel fordult a kultuszminisztériumhoz. Az egyházközség presbiteri jegyzőkönyvei között találtam az 1948. február 11-i iskolaszéki ülés jegyzőkönyvét is, mely szerint: "az iskolaszéki elnök (Nagy László lelkész) bejelenti, hogy a Vallás és Közoktatási Minisztérium a mezőladányi presbitérium 1947. április 27-i ülésén hozott 9/1947. számú határozatot megértőleg magáévá téve a második számú tanítói állás megszervezéséhez jóváhagyólag hozzájárult." 83

A minisztériumi levél alapján ítélve a mezőladányi egyházközség - mintha nem érzékelte volna azt a hatalmas politikai nyomást, ami rövid időn belül a felekezeti oktatás felszámolásához vezetett - pályázatot írt ki a második tanítói állásra, melyre 15 (nem tévedés!) pályázó jelentkezett. A pályázók közül, formai hiányosságok miatt - csak hat pályázóra szavazhatott az iskolaszék: Bakó Emma okleveles mezőladányi ta­ nítónőre, Beregszászi Irén debreceni tanítónőre, Eördögh Piroska nyíregyházi tanítónőre, Nádasdy Olga okleveles pápai tanítónőre és Sipos Ella mezőladányi tanítónőre. Tény, hogy a sok pályázó éppen az iskolai tantestületekben a politikai nyomás hatására és az MKP megosztó taktikája nyomán eluralkodott létbizonytalanságnak is köszönhető. Végül az iskolaszék Sipos Ella tanítónőre 6, Bakó Emma tanítónőre 3 érvényes szavazatot adott, s a többi pályázó egyetlen szavazatot sem kapott. A Nagy László lelkész által vezetett iskolaszéknek a tagjai a következők voltak: Király Béla, Simon József, Járay Sándor, Bereczki András, Király András, Szűcs József, Király Bálint, Makiári József és Uzonyi József.

Az iskolaszék javaslata alapján a presbitérium 1948. szeptember 1-től elfogadta Sipos Ella második tanerő beállítását. A történelem azonban másként alakította a dolgokat. Az iskolaszék többet nem ült össze, a presbitérium pedig hiába ragaszkodott az intézményhez, nem tehetett mást, mint tudomásul vette, hogy 1948. szeptember 1-től a mezőladányi iskola már nem egyházi intézményként működött tovább

Említsük meg, hogy "az MKP célja ekkor már nem pusztán a töredékiskolák egyesítése, hanem az egyházak iskolafenntartói jogának radikális korlátozása volt... Hogy az egytanítós egyházi iskolák minél szélesebb körű államosítását lehetővé tegyük, azonnal el kell kezdeni az egytanítós iskolák szervezését (s e szervezést a tanév vége előtt be kell fejezni) olyan községekben, ahol egy-három tanítós felekezeti iskolák magányosan működnek és másmódon nem államosíthatók". 84 A mezőladányi iskola is ezek közé tartozott. A hasonló kis iskolákban a bizonytalanságot növelte, hogy "az iskolaigazgatók kérdésében bizonyos rostálást helyeztek kilátásba, de kimondva, hogy a tanári kar átszűrése csak 1948 őszén kezdődhet. Július-augusztusban meg kell történnie a töredékiskolák egyesítésének. A cél az, hogy minél több olyan iskola jöjjön létre, amely megfelel az általános iskola minimális kritériumának, vagyis legalább három tanteremmel és négy tanerővel rendelkeznek." 85 Ennek szervezését és az agitációt a MKP KV. közigazgatási osztályára bízták, amely óriási,propaganda kampánnyal és félelmetes ördögi "gépezettel" végre is hajtotta.

Bár Mezőladányban kevesen tudtak róla, de volt, akinek sok álmatlan éjszakát hozott ez a kampány. Ugyanis "a kampány során kulcsszerep hárult a jegyzőkre. Az értekezleteken pozitív irányban kellett felszólalniuk az államosítás érdekében, beszélniük kellett a község tanítóival és lehetőség szerint a pappal is. Ezeket a feladatokat a feljebbvalóknak kellett velük közölni, magánbeszélgetés során. A közigazgatási osztály jelentést kért arról, hogy milyen magatartást tanúsítottak az államosítással kapcsolatban községenként - név szerint - a papok, a jegyzők és a tanítók. A jegyzők magatartásáról beérkezett adatokat az osztály nyilvántartásában rávezették a jegyzők kartotékjára, és megadták a BM személyzeti osztályának. Az államosítási kampány befejezése után az osztály kiemelte, hogy az akció azért lehetett sikeres, és a közigazgatási apparátus azért viselkedett pozitívan, mert nem általában szólították fel őket demokratikus magatartásra, hanem pontosan megmondták nekik, hogy mit kell csinálniuk és a jegyzők kis részben meggyőződésből, nagyobb részben állásféltésből és a múlt rendszerben beléjük nevelt kormányhűségből ezeket a konkrét utasításokat végrehajtják. 86

Egy 1948. szeptember 2-án keltezett jelentés úgy fogalmazott, hogy a "kis és középparasztok jelentékeny része aktívan bekapcsolódott ugyan, de a kulákság mindenütt akadályozza a munkát. (Azt mondják: Amikor államosították az iskolákat fűt-fát ígértek, és most a néppel akarják felépíttetni.)" 87 A lényeget itt zárójelbe tették, pedig a ladányi tapasztalatok is ezt igazolták. Az iskolák összevonásához ugyanis csak két évtized múlva teremtődtek meg a feltételek.

 

Ballagás a mezőladányi új iskolában az 1990-es évek elején

Az államosítást nem véletlenül erőltette a kommunista vezetés, hiszen a gyermek agyak átgyúrása volt a cél, ezért "vigyázni kell arra, hogy ne frázisokkal, hanem ismeretekkel neveljék a gyerekeket szocialistává" 88 a múlt végleges eltörlése érdekében S a pedagógusok közül sokan a ló másik oldalára estek, köpönyeget váltottak, sokukat meg is félemlítették. "Több helyen megfogalmazódott, hogy gyakran essék szó az iskolában az aktuális politikai kérdésekről, a tervgazdálkodásról, a politikai fordulatról, a mezőgazdaság kollektivizálásáról stb. Közel kell vinni a gyermekekhez Lenin, Sztálin, Rákosi Mátyás személyét - elsősorban róluk szóló igaz történetekkel". 89 S valóban így történt: a bélyegeken, a gyufacímkéken, az iskolák falait elborító propagandaanyagokon, a tankönyvekben, mozivásznakon ezek kerültek előtérbe. Akik átéltük gyermekként ezt az időszakot, emlékezhetünk rá. Sőt az Országos Neveléstudományi Intézetben külön osztály dolgozott "a szovjet példa pedagógiai alkalmazásának" kiterjesztésén, s Knausz Imre szerint ennek "kényszere néhány ponton kifejezetten termékenyítően hatott az elméletre."90 Vajon írhattak volna e mást abban az időben? Aligha.

Tény, hogy ettől kezdve Járay tanár úr is fokozatosan lazította református egyházi kapcsolatait, s miután vele is elbeszélgettek, s az új hatalom igazgatói megbízást helyezett kilátásba számára, a külső szemlélőnek úgy tűnik, a "karrier" érdekében végleg hátat fordított az egyháznak és a kántori teendőknek is. Az erre való hiteles utalást majd az egyházi élet részletezésénél idézem. Mezőladányban sokan úgy vélekedtek, hogy az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulóján a Járay Sándor által kezdeményezett mezőladányi kulturális alkalmak, majd a tanár úr későbbi felajánlásai is ebbe a folyamatba illeszkedtek.

Az iskola 1948 után egy ideig még a Mezőladányban született és a helyi általános iskolában végzett egykori kisdiák: Piltsák Elemér, majd az 1950-es évek második évétől Járay igazgató úr irányításával működött. Járay úr saját visszaemlékezései szerint hét, majd nyolc tanerős volt az iskolai igazgatóság, de még több évig az említett három egységbe szétszórva és összevont osztályokkal kellett működniük.

Az 1950-es évek közepén Járay igazgató úr irányításával az alábbi tantestület végezte Mezőladányban az oktatási feladatokat:

Angyal Sándor
Angyal Sándorné
Bakó Ferencné
Fülöp Mihályné
Lakatos Mária
Naményi Jánosné
Pongrácz Ernőné
Szuhay Sándorné

 

Mint látható, Piltsák igazgató úr ekkor már eltávozott és Kisvárdában tanított. Ez a tantestület aztán kiegészült Szilvácsku Józsefnével, majd Dr. Lajter Ferencnével. Az utóbbi a mezőladányi oktatás történetében az első idegen (a kor jellemzőinek megfelelően orosz) nyelvtanár volt a faluban. A német nyelv oktatására majd csak az 1990-es évek közepén kerülhetett sor.

Az 1950-es években a mezőladányi 1.-2. osztályok az egykori római katolikus iskola, a 3.-4. osztályosok a görög katolikus iskola összevont osztályaiban, az 5.-6. és a 7.-8. összevont osztályok pedig a református iskolában, váltott műszakban, délelőtti és délutáni oktatás keretében tanultak.