Megújuló iskolai és a kulturális élet

Megosztás Facebookon PDFNyomtatásE-mail

Miután az 1960-as évek végén az új iskolában két tanterem alkalmassá vált az oktatásra, a református és a görög katolikus iskolával együtt négy tanterem állt a mezőladányi általános iskolai oktatás rendelkezésére. így lehetővé vált, hogy az addigi összevont osztályos képzést bontott osztályos képzés váltsa fel, ami a képzés minőségének javításához adott kedvező lehetőségeket. Egy ideig azonban ezt csak a kétműszakos oktatással tudták megoldani, ami majd csak 1990-ben szűnt meg véglegesen, s adta át a helyét a korszerűbb szaktantermi oktatásnak. Ehhez azonban további bővítésre volt szükség az iskolában és a tantestületben is.

Az új iskolát az 1990-es évek közepén helyi és pályázati forrásokból az iskola és az önkormányzat vezetésének kezdeményezésére korszerűsítették és bővítették. Az iskola jelenlegi tantestülete a következő:

Debrei László igazgató, matematika-fizika szakos tanár,
Kurucz Bertalanné matematika-kémia szakos tanár,
Debreiné Molnár Marianna biológia-technika szakos tanár,
Bakó Sándorné napközi-otthoni felügyelő tanár,
Bakóné Badacsonyi Lilla magyar-orosz szakos tanár,
Bartha Sándorné alsó tagozatos tanító,
Köpösdi Ágnes alsó tagozatos tanító,
Révészné Király Olga alsó tagozatos tanító,
Ernst Barbara alsó tagozatos tanító,
Novák Judit magyar-pedagógia szakos tanár,
Gonda Andrea testnevelés-biológia szakos tanár,
Szuhay Marianna biológia-földrajz szakos tanár,
Vassné Orosz Katalin német-orosz-történelem szakos tanár,
Laczkó Beáta történelem-földrajz szakos tanár.

Nyugodtan rögzíthetjük, hogy a mezőladányi iskolából elindulva az utóbbi évtizedek során több tanári, mérnöki, orvosi és agrár diplomát szerzett szakember, színi növendék, a nagyüzemi és a magánszférában egyaránt helytálló technikusok, szakmunkások százai kerültek ki.

Farsangi bemutató a mezőladányi iskolában az 1990-es évek elején

Valójában az általános iskolák mindig a központjai voltak a mezőladányi kulturális és közösségi életnek, melynek a kezdetei a XX. század elejére nyúlnak vissza.

Az egyházak kezdeményezték az első énekkarok, legény és nőegyletek létrehozását. Az 1920-30-as években az egészségügyi felvilágosító (zöldkeresztes) előadásokat, gazdaköri ismeretterjesztő sorozatokat, hímző és varró tanfolyamokat, bevonuló, szüreti és szilveszteri bálokat is az iskolák épületeiben tartották. Azonban a paraszti munka sajátosságai miatt ezek sem tekinthetők folyamatosnak, s legfeljebb a téli hónapokban jutott rá idő. A közlekedés egyébként is - főleg a vasút megépülése előtti időben - végtelenül lassú, legfeljebb szekéren vagy gyalogosan történhetett és időjárásfüggő volt. "Az utazók göröngyös, felázott utakkal, kiszámíthatatlan viszontagságokkal találták szemközt magukat. A hagyományos utazósebesség évszázadok óta 5-6 km/óra. Az emberek mozgása rendkívül korlátozott, többségük nem ismert mást, mint a közvetlen környezetét." 99 Frisnyák Zsuzsa előbbi megjegyzését egészítsük ki azzal, hogy a MAVART (fakarusz) járat Kisvárda és Mándok felé csak az 1940-es évektől indult, majd a háború után a MÁVAUT illetve később a VOLÁN is csak korlátozott számú autóbuszjáratot működtetett, így a szomszéd községekkel a kulturális kapcsolatokat is egy ideig jórészt csak szekérre kelve tartották.

A II. világháború után továbbra is az iskola kultúra közvetítő szerepe volt sokáig a meghatározó. Mezőladányban az iskolai énekkar Angyal Sándor igazgató irányításával főként az ideológiai jellegű ünnepségeken, járási és körzeti kulturális seregszemléken Kisvárdában, Tornyospálcán, Mándokon szerepelt eredményesen.

Az 1960-as évek elején az egész országban kultúrház építési akciók indultak. Mezőladányban vályogvetési akciókkal igyekeztek előteremteni a kultúrházhoz szükséges falazó anyagot, melyről korabeli fényképek tanúskodnak. Mezőladányiak tucatjai segédkeztek társadalmi munkában az építkezésnél és a takarításoknál, hogy a kultúrház 1962-63-ban az újkenézi elágazásnál elkészüljön. Az 1963. évi szüreti bált már abban rendezték. A magángazdálkodás megszüntetése, az erőszakos téeszesítés után az első TV is a kultúrházban működött a faluban, ahol például a Július Caesar című filmet, a Tenkes kapitánya sorozatot, és más filmeket nagyon sokan megtekintették. Azóta folyamatosan működik a kultúrház, a mozi, a könyvtár és szerény lehetőségeivel, főként az iskolai rendezvények programjainak bonyolításával máig segíti a községi kulturális élet formálását.

A kultúrházzal egy épületegységet képez a terhesgondozó kör, vagy későbbi nevén az egészségház, ahol az 1960-as évektől védőnői szolgálat működik.