A váltás után

Megosztás Facebookon PDFNyomtatásE-mail

A körzetesített TSZ az adatközlők elbeszélése alapján a sok nehézség ellenére is jól gazdálkodott. 1992. decemberében az egész országban tapasztalható átalakítási folyamat nyomán azonban jogutód nélkül megszűnt. A TSZ-vagyonát megannyi új sebet, igazságtalanságot, kielégítetlen vágyat eredményezve, az erőszakos TSZ-esítéskor okozott sérelmeket nem orvosolva, a kárpótlási folyamat után kiosztották a térségben élőknek. A kárpótlás végrehajtása akár egy önálló dolgozat témája is lehetne, igyekszem nem belebonyolódni. Tény, hogy azok, akik közel voltak a tűzhöz, mint mindig, most is jól jártak. A felemás kárpótlással újabb átrendeződés alakult ki a falu családjai között, s újra kell tanulni a paraszti egymásrautaltság szabályait, s talán az állattenyésztés becsülete ismét nőni fog.

A TSZ mezőladányi tehenészeti telepe a közös gazdaság megszűnése után egy ideig üresen vesztegelt, majd Babják József, illetve halála után az özvegye és családja összefogásával felújították, fejőházat építettek, s ma is korszerű tehenészetként üzemel a telep. A faluban azonban a gazdák által tenyésztett tejelő szarvasmarhák száma az utóbbi két-három évtizedben jelentősen lecsökkent.

Más területen is jelentősen változik a gazdálkodási kultúra Mezőladányban. A mindig jövedelmező homoki jonatán almafák helyét egyre inkább az idared, a golden, a jonagold, a kenézi piros és a gloszter almások veszik át, s egyre nagyobb területen telepítenek meggyet is. Sajnos a megtermelt, szemet gyönyörködtető almatermés értékesítése nagyon akadozik, s olykor az exportnál is jobb minőségű almát a termelők a pénztelenség és a kilátástalanság miatt 18-20 forintért is kénytelenek - megannyi cirkusszal járó és a kiszolgáltatottságot eredményező megalázási folyamat után - léalmaként eladni, vagy kifőzik pálinkának, s az alkohol, mint a régió többi településén, megannyi újabb veszedelmet, szociális gondot hoz a Mezőladányban élőkre. A millennium évében Babjak Józsefhénak, Bakó Jenőnek, Bakó Sándornak, Bakó Lászlónak, Debrei Lászlónak, ifj .Király Istvánnak, Király Ferencnek, Király Győzőnek, Király Károlynak, Király Miklósnak, Lakatos Andrásnak és Szakszon Ernőnek vannak a legnagyobb újtelepítésű gyümölcsösei. Angyal Sándornak és Bakó Lászlónak pedig a gyümölcs tárolásához szerény kapacitású, saját tulajdonú hűtőtárolójuk is van.

Említést érdemel, hogy a régi nagy hagyományokkal rendelkező őrladányi, mezőladányi halászati kultúra is egy vállalkozás eredményeként folytatódni látszik. A kézirat elkészítésének idején a Mezőladányt keletről határoló régi Holt-Tisza réverdői átjárója és az endesi kanyarulata (kenderáztató) közötti, az idős ladányiak által még ma is csak Vízimalom szakasznak nevezett részén óriási foldmunkálatok voltak. Mintegy 3 hektár területű és 3 méter átlagos mélységű halastó kialakítása volt folyamatban, s a földmunka gépek a példátlanul enyhe és fagy nélküli időjárást kihasználva még a tél beállta előtt igyekeztek 2000. december közepén a még elvégezhető munkákat befejezni. Remélhetőleg nem az irigység, hanem az egészséges szurkolás kíséri majd Bakó Ferenc, Bakó György, Bakó Jenő, Bakó József, Bakó I. Sándor, Bakó II. Sándor, Berta István, Eszenyi Sándor, Molnár Ernő, Molnár István és Szikora Imre közös vállalkozását, hiszen a halastó vonzani fogja a természetet szerető embereket, s akár sajátos halászati idegenforgalom és vendéglátás is kialakulhat belőle. Ennek pedig az előnyeit az új munkahelyek, a község pénztárcáját gyarapító adók és a táplálkozási kultúra által remélhetőleg a falu és környéke is látja majd.

Változnak Mezőladányban az élet és a lakáskörülmények is. Még a mezőladányi tanács irányításával és a lakosság hozzájárulásával az 1980-as években kiépült az ivóvízhálózat és a törpe vízmű, ami az egyébként magas vastartalmú felszíni ivóvíz helyett egészséges ivóvízellátást biztosít a falu számára.

S erre szükség is van, hiszen az egykori Kenderföldek helyén a tornyospálci vasútállomás közelében szinte egy teljesen megújult utca létesült az 1980-1990-es években, megannyi szép és korszerű lakásokkal. Az 1990-es évek legvégén pedig a község mándoki szélén, az önkormányzat által biztosított ún. szocpolos telkeken fiatal családok állami kölcsönök segítségével egymás után építették fel a szemre is tetszetős házaikat. Az pedig mindenképpen örvendetes, hogy a millenniumi évben a helyi köznyelv által Pelenkasornak becézett Petőfi utcában a szépen gyarapodó gyereksereg hangja veri fel esténként az utca csendjét.

Az egykori TSZ major helyén a mándoki út mentén ma
özv. Babják Józsefné felújított tehenészeti telepe működik.
Előtérben a NYÍRTEJ által Strangko fejőgépekkel felszerelt korszerű fejőház

Az 1990-es évek elején a polgármesteri hivatal, lakossági és állami anyagi hozzájárulásokkal, a gázhálózat és a telefonhálózat kiépítését is megszervezte. A telefonhálózathoz a községháza mellett átjátszó illetve erősítő torony épült. Az 1990-es évek közepén a polgármesteri hivatal a község újkenézi oldalán, a Mándok-Mezőladány-Vásárosnamény közötti országút mellett központi ravatalozót építtetett, s a régi református és katolikus temetőkbe csak azok temetkezhetnek már, akiknek az egyenes ági le- és felmenőiket (feleség, férj, gyermek) ott hantoltak el. Egyébként a régi ladányi és őrmezői temetők és az új temető is a térség egyik legszebben rendben tartott temetői. S nemcsak ezek! A zsidótemető is, amit a mezőladányi polgármesteri hivatal pályázati finanszírozásból körbekerített és minden tavasszal közmunkásokkal feltakaríttat, ami példa lehet más települések számára is.

Mezőladánynak hosszú ideig Vásárosnaményban, Őrmezőnek pedig Tornyospálcán volt az utolsó postája és távíróállomása. A körjegyzőség idején létesült a XX. század első felében az első posta a mándoki és a várdi út kereszteződésénél. Járay Sándor iskolaigazgató sógornője Papp Krisztina Júlia volt a postamesternő. Az 1970-es évek végén létesült Mezőladány jelenlegi postája, amelyben Rusznák Mária postavezető biztosítja a község lakossága számára a postai és az OTP szolgáltatásokat is.

Feltétlen említést érdemel, hogy az 1989 utáni első szabad választásokon a lakosság által megválasztott képviselőtestület felismerte, hogy a községért addig végzett fejlesztéseket folytatni kell. A különböző térségi és regionális pályázatokon elnyert összegek mellett főként az egészségügyi, kulturális és hitélet támogatását segítette az önkormányzat által életre hívott Mezőladányért Alapítvány. Az első képviselőtestület tagjai példaszerűen felajánlották a képviselői tiszteletdíjukat az alapítvány támogatására, amelyhez azóta több lokálpatrióta csatlakozott.

Mezőladány sportélete nem régi keletű. Az 1960-as években már kialakulóban volt egy labdarugó csapat, azonban a fiatalok közül sokan elvándoroltak, s mindig újra kellett kezdeni a csapatépítést. Az 1980-as évek közepére mégis ütőképes csapat alakult ki, akik a nagyobb és tehetősebb települések csapataival is sikeresen felvették a versenyt (pl. a nagyhagyományú Dombrád csapatát is legyőzték). Mezőladány foci csapata jelenleg is a városkörzeti (járási) bajnokság első osztályában játszik, s a csapatban a roma kisebbségből is többen játszanak Az önkormányzat lehetőségeihez mérten igyekszik segíteni a futball csapatot, hogy ne veszélyeztesse a kiesés veszélye őket.

Az utóbbi két évtizedben sokat fejlődött Mezőladány. Ezt még azok is elismerik, akik kritikusabban szemlélik a falu helyzetét. Természetesen a lehetőségek - mint mindig is - a XX. század végén is behatároltak. Említsük meg azok nevét, akik Krisztus születésének 2000., és a magyar államalapítás 1000. évfordulójának évében a település és az ott élők jövőjének formálásán - a helyi polgárok szavazata alapján -mezőladányi önkormányzati képviselőként munkálkodnak:

Bakó Ferenc polgármester,
Dr. András István,
Bakó Lászlóné,
Bakó Sándor,
Balogh Ignác (a cigány kisebbségi önkormányzat vezetője),
Barta Attila,
Debrei László,
Koleszár János,
Király Miklós.

 

A korszerűsített mezőladányi óvodában két gyermek-csoport ellátásáról gondoskodnak