Bárány és gabonadézsma

Megosztás Facebookon PDFNyomtatásE-mail

 

Itt érdemes egy kis kiegészítést tenni. A szakirodalom szerint a XV. század végén és a XVI. század elején 3,5-4 millió lehetett a történelmi Magyarország lélekszáma. Még Buda királyi székhely lakóinak a száma is alig érte el a 350 fős becsült értéket. Egy 50 lakosú Őrmező, a 15-20 lakosú Endes vagy a 80 lakosú Őrladány (Ladány) (29) a kor viszonyaihoz képest akkor már közepes nagyságú települések közé tartozhattak. Egy évszázaddal később 1784-ben az első birodalmi népszámláláskor 8,5 millió lakost számláltak II. József császár számlálóbiztosai, amikor Őrladány és Őrmező 34 lakóházában 209 lakos élt. 30

Mezőladány jogelőd településeinek nevei elég sokszor változtak a történelem során. Először 1212-ben Ladánként említik, majd ezen a néven szerepel 1339-ben egy okiraton (Kiss Lajos 5. sz. jegyzet szerinti munkájában). Az 1332. évi pápai tizedjegyzékben, valamint a XIV. század végéről és a XV. századból Ewradán-ként (Eőrladányként) említik (Dr. Borovszky adatai szerint). Egy XVI. századi birtokösszeírás Ladanként említi (Varga János - Maksay Ferenc: a 18. sz. jegyzet szerinti munkában). Német Péter a középkori Szabolcs megye települései között Ladányként említi (20. sz. jegyzet). Az 1784. évi első katonai összeírásban - tekintettel arra, hogy akkor Püspökladány is Szabolcs vármegyéhez tartozott - megkülönböztetésként (Tisza)-Ladányként említik. Ezzel az elnevezéssel azonban Ladány történetében sem azelőtt, sem később nem találkozhatunk. A XIX században Öermező-Ladány elnevezéssel (Kiss Lajos: 5. sz. jegyzet szerinti munkájában) először tűnik fel. A Mező­ladányi Református Egyházközség lelkésze 1838-ban a mai református (akkor még torony nélküli) templomhoz szerkesztett alapkő-iratban Eőrmező-Ladányként rögzítette. 31 1905. január 30-tól hivatalosan Mezőladány.

 

A közös összefogással szépen felújított
mezőladányi református templom a
református ó-temető dombjának
tetején áll és a XXI. században is
hirdeti a megma­ radás reményét

Endes nevét már 1435-től a mai formájában említik. Ettől az időponttól szerepel Bwrmezcw (őrmező) neve is, ami alapvetően nem változott a történelme során, legteljebb a régies Eőrmező vagy az EőrMező forma tűnik fel olykor a XVI. és a XVII. században.

Térjünk azonban vissza a XVI. századi birtokösszeírásokra. 1549-ben Szabolcs vármegyében dikajegyzéket, azaz rovásadó összeírást készítettek az akkori négy járásban. Ladán, Ewrmezew és Endes a Qvartus Processuc Comitatus Zabowlch Georgi Cheres Judicis Nobilium, vagyis a megye negyedik járásában szerepel, ami a későbbi kisvárdai járásnak felel meg. A jegyzék két szempontból is különös figyelemre tarthat számot. A török terjeszkedése ebben az időben még nem ért el erre a vidékre. Több történész szerint ugyanakkor a harács reményében a kóborló, fosztogató török csapatok olykor egészen a beregi tájakig végigsarcoltatták az itteni falvakat.

Így a birtokösszeírás a megyének a több évszázaddal korábban kialakult, többé-kevésbé háborítatlan képét mutatja. 32

„A rovásadót, portális vagy dikális adót eredetileg fizetni kellett minden olyan jobbágy porta után, amelyeknek a kapuján egy szénával megrakott szekér átfért. Az adókötelezettséget négyszögletű botra, a dikára rótták föl. 1549-ben portánként 1 forintot szedtek, az egytelkes nemesek portái után azonban csak 25 dénárt, sőt olykor ennek csak a felét. Úgy látszik, hogy akkor már nem a házat, portát, hanem a jobbágy fizetőképességét vették figyelembe az adó kivetésénél." 33 1549-ben, mint már említettem, Ladányban 4 birtokot (Thegzes, Bacskay, Újlaky, Anarcsy), 8 tehetősebb jobbágy, 14 szegény jobbágy, 1 egyéb portát írtak össze és 4 bírója volt a falunak. Egy leégett házról is tudósít az összeírás. Endesen egy tehetősebb, 3 szegény, Őrmezőn 2 tehetős 3 szegény jobbágy család élt és egy bírója volt a falunak.

Balogh István a megyei levéltár igazgatója 1960-ban felmérést készített az 1556. évi juh és báránydézsma fizetőkről. Adatai szerint Ladányban egy jobbágy 121 juh után 6 dézsmabárányt fizetett. Ugyanabban az évben Őrmezőben egy jobbágy adózó 262 juh után 13 dézsmabárányt, és egy jobbágy a 90 méhcsalád után 3 méhtizedet fizetett. Ladányban 1556-ban, Balogh István kimutatásai szerint, 24 rozs és 271 búzakereszt, Őrmezőben 12 rozs és 142 búzakereszt után fizettek dézsmát a jobbágyok, ami a gabonatermelés jelentőségét tükrözi. 34 Egy évszázaddal később azonban Ladányban csak 2 megült és 2 elhagyott jobbágytelke, Őrmezőben 1 megült és 1 elhagyott jobbágytelke volt az uraságnak.

„Megállapíthatjuk, hogy ezen a területen hosszú idők óta állandóan szökött a föld népe. Az uradalmakban üresen álló telkek jelentős hányada jobbágyszökés miatt vált desertává (elhagyatottá) és csak kisebb része pusztásodott el kihalás folytán." 35 Bizonyára a már említett és leégett jobbágyházat is az adó elmaradása miatt gyújtották fel Ladányban. Feltehető a kérdés: mit jelentett a XVII. század végén ez az adó? Miért volt ilyen nagy a jobbágyszökések száma?

1694-ben összeírták a kisvárdai birtokokat. Szendrey István - aki a birtokösszeírást feldolgozta - magyarázatot adott a jobbágyszökésekre: „A jobbágy tartozott a jobbágytelkét megművelni. Ezen túl a négyökrös jobbágy fizetett esztendőnként 1 forintot, a kétökrös jobbágy fél forintot. A zsellér és jobbágy egyaránt esztendőnként cenzusváltság címén, marhahús fejében fizetett még 5 garast. Továbbá minden jobbágy ajándékot adott: a földesúr születésnapján, húsvétkor, pünkösdkor egy-egy kakast, vagy egy kakas után két részletben 5 garast. Minden jobbágy a veteményéből kilenceddel, borából és disznajából tizeddel tartozott. Minden jobbágy szolgáltatott Szent Márton napján és karácsonykor 1 tyúkot." 36

A XVI-XVII. századra a ladányi és őrmezei birtokos családok (Bacskay, Thegzes, Újlaky, Anarcsy, Losonczy) birtokai a sok pereskedés és az örökösök számának gyarapodása miatt szétaprózódik, s új birtokosok jelennek meg a két településen és a térségben. Közülük az Őrmezőben, Cserepes-Kenézben, Mándokon birtokos Gróf Forgách, a báró Horváth, Gróf Vay és Jékey, Ladányban az Eördögh és a szatmári püspökség mellett az erdélyi származású, Gyulaházán és Jékén is birtokkal rendelkező, jól nősülő fiaik által megerősödő Nemes Uzonyi, majd kis fáziskéséssel a Pethő, Király, Makláry, Lakatos és Szuhay családok szereztek földesúri jogot. 37

Térjünk azonban még egy kicsit vissza a XVI. század közepére, amikor a már említett Balogh István által feltárt, 1556-ból származó dézsmajegyzék (tizedjegyzék) szerint Ladány, Őrmező és Endes jobbágy, zsellér, pásztor lakosai bárány és gabona dézsmát, valamint kereszténypénzt fizettek. A jegyzék 38 143 falut említ, amelyek a XVI. század végére a nagy szegénység, a sok járvány, az alultápláltság, az elnyomás, a török és a német csapatoknak, erdélyi hadaknak és a magyar uraságnak, a vele összefonódó katolikus egyháznak történő adózás és a seregek pusztításai miatt pusztává (desertává) vált, teljesen elnéptelenedett, és némelyeknek még az emléke is teljesen elveszett.

A XVI. század közepén 1544-től 1552-ig a Felső-Tisza vidéke - benne Ladány, Őrmező és Endes is - az erdélyi fejedelemséghez tartozott, majd többször gazdát cserélt, ami az itt élők biztonságát kedvezőtlenül érintette. Aztán a XVII. században se sokat javult a helyzet. Sőt az 1660-tól az 1680-as évek végéig tartó török pusztítások, a beszállásolt császári és erdélyi csapatok, majd Thököly kurucai sarcolták ezt a vidéket. 1681-ben Kis-Várda a császári csapatok kezére került, de a soproni egyezmény szerint ismét Thököly birtokolja. Aztán a váradi Mehmet pasa használja ki még az utolsó éveket is, hogy magyar adóval gyarapítsa a defterdári büdzsét.

Emlékezetes mezőladányi esemény volt 1968-ban a református templom
torony-gombjának és csillagjának felhelyezése

 

A szomszédos Mándokra az elmaradt adók miatt külön levelet írt a pasa39, s kilátásba helyezte a megtorlásokat is. Bizonyos, hogy Ladány és Őrmező sem kerülte el a török figyelmét. S akkor még nem szóltunk a helyi kiskirályok hatalmaskodásairól, a térséget birtokló családok közötti a birtok megszerzése érdekében folytatott ármánykodásokról Csoda-e ha pusztult a Tiszakönyök népe és a települések is, amelyeket csak a több hullámban ismétlődő betelepítésekkel tudtak ellensúlyozni.